Dió
Perzsiából és Közép-Ázsiából származik, de már hazánkban is őshonos fának minősül, a diófélék csoportjába tartozik. A diófa levelét, csonthéját, és a csonthéjon belüli hártyát hasznosítja a gyógyászat. A diófa keménysége miatt a fafaragók kedvelt munkaeszköze. A szeszgyártás területén a likőipar előszeretettel használja. A diónak magas a tápanyag és tápértéke. Magas kalóriatartalma miatt a dióbél egyeseknél nyálkahártya irritációt okozhat..
A levél erős hatóanyagai miatt lombhullatáskor illetve mivel nem engedi át a napfényt, így a diófa alatt csak kevés növény él meg. Termése telítetlen zsírsavakat tartalmaz.
Hatóanyag: cserzőanyagok, naftokinon, flavonoidok, illóolaj, hidrojuglon és juglon glikozidok.
Külsőleg és belsőleg is egyaránt használható. Külső alkalmazása során alkalmazzák bőrbetegségekre, pattanásokra, gyulladásos sebekre, fekélyekre, illetve ülőfürdő formájában az aranyér ellen.
A régi népgyógyászatban belsőleg a vér tisztítására, illetve gyomor és bélhurut esetén alkalmazzák.
Erős színezőanyagi miatt célszerű kesztyűt hozni a diótöréshez, mert kezünket sötét barnára színezi el, viszont ha mégis elszínezte akkor a citromos bedörzsölés segíthet. Hosszabb időn át tartó használata nem javasolt.
|